Bizonytalanság
2009.06.08. 18:44
2009. június 4. csütörtöki események:
Hát, mit ne mondjak... A bizonytalanságnál kevés dolgot utálok jobban. A lényeg az, hogy február 16-án menstruáltam utoljára, és február 19-én voltam a nőgyógyásznál. Azzal váltunk el, hogy ne görcsöljek, legyek türelmes, ne rágjam magam, és akkor összejön a baba. Meg is beszéltük, hogy felléphet a tabletta elhagyás utáni vérzés hiány. Erre mondjuk számítottam is, mert akárhányszor abba akaratam hagyni a fogamzásgátlót, nem akart megjönni a menstruációm. Legutóbb (10 éve) is Norcolut nevű tablettát kaptam, hogy megjöjjön. Csak mivel akkor kézzel-lábbal ágáltam a terhesség ellen, utána folytattam a fogamzásgátlót, mert nem akartam szórakozni a rendszertelen mensivel. Pedig milyen jó lett volna, ha már akkor nem hagyom ennyiben... Mindegy, a lényegen nem változtat. Ott tartottunk ugye, hogy nem jött meg a mensim, minden hónapban hívtam telefonon, hogy mennék hozzá, nézzen meg, adjon valami gyógyszert, stb. stb. stb. Azt mondta, hogy nem szeretné meghozni mesterségesen, mert akkor megint ugyanott vagyunk, ahol voltunk, hormonnal segítünk rá.
A lényeg, hogy, júniusban visszamentem a dokihoz. Igen ám, de egy hatalmas hidegzuhanyt kaptam tőle. Mikor meglátott, egyből azt kérdezte: "valóban akar maga szülni?", "valóban akarja maga ezt a gyereket?". Nem értettem, mire gondol. Erre azt mondta, hogy megint híztam - nem keveset - és úgy látja, hogy szét vannak húlva a hormonjaim. De ezt még mindenféle vizsgálat nélkül állította, tehát csak rám nézett. Véleménye szerint azért nem jön meg nekem, mert én nem akarok gyereket tudat alatt, és a tudatalattim nem engedi, hogy megjöjjön. Szerinte a túlzott hízás is ennek tudható be. Ha egy nő tudat alatt nem akar gyereket, akkor eszik. Ha eszik, akkor pedig hízik. Mondtam neki, hogy ne vicceljen már, hiszen 4-5 hónapja járok már a pszichológushoz is, aki megerősítette bennem az érzést: gyereket akarok, és fel vagyok készülve a gyermekvárásra. Na, ez kellett még neki. Közölte, hogy aki igazán akar gyereket, az nem pszichológussal erősíti meg a hitét. Ez letaglózott! Mondta, hogy megnéz, de biztos benne, hogy egy megvastagodott nyálkahártyát fog látni uh-n, és akkor beizgazolódik, amit gondol: minden rendben van, megvastagodott a méh nyálkahártyám, de nincs mensi ----> ergo: a tudatalattim dolgozik a gyerek ellen.
Nos, mikor felfeküdtem, és megnézte uh-n, nem így lett. Vékony a nyálkahártyám, kicsi a méhem, magyarul nem változott semmi, viszont látott valami kis foltot, amire azt mondta, hogy ha nem lenne ennyire gyakorlott, akkor terhességre gyanakodna. Megcsináltatott velem egyből két tesztet is, mondanom sem kell, mind a kettő negatív volt, nem terhesség
Megcsináltatott velem egyből két tesztet is, mondanom sem kell, mind a kettő negatív volt, nem terhesség. Viszont közölte, hogy endokrinológiai kivizsgálást javasol, és hogy én ne akarjak szülni, mert 38 éves vagyok, túlsúlyos, stb, stb, stb. Csak kapkodtam a fejemet, mert végül nem maradtunk semmiben, csak abban, hogy valamikor nyáron - ha úgy gondolom -, ugorjak be hozzá a kórházba, mert a nagy, színes uh gépen megnézné azt a néhány mm-es elváltozást a méhfalon, ami biztos nem terhesség. Aggodalomra semmi okom, de ugyan, ne akarjak már gyereket, ne akarjak már szülni...
Mellesleg ő volt az, aki három hónappal ezelőtt biztatott a legjobban, hogy a kor nem számít, minden rendben van nálam, stb. Tegnap meg fáradt volt, és össze-vissza beszélt, nem is igazán értettem, hogy mi volt a lényeg, csak az, hogy ne akarjak szülni.
Azt modnta még, hogy menjek haza, üljek le a kert végébe egy üveg borral, beszéljem meg magammal a dolgot, és higyjem el, ha meggyőzöm magam, hogy én nem is akarok szülni, akkor meg fog jönni a mensi. De könyörgöm, hogyan győzzem meg magam erről, amikor minden idegszálammal babára vágyom. Legszívesebben az utcán szólítanék le anyukákat, hogy a karjaimba vehessem a gyereküket legalább egy percre.
Ez történt azon a bizonyos napon. Maradt a bizonytalanság, és erre még rájött egy nagy adag félelem, és aggódás. Nem tudtam, mihez is kezdjek....
Folytatás következik!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.