2009. június 19. pénteki bejegyzés

Meg volt a konzultáció a dokival. Az egész hülyén kezdődött, mert 16 órára voltunk beírva, és fél 5-kor kértem az egyik asszisztenst, hogy kérdezze már meg, hogy mennyit kell még várnunk. Egyből jött a doki, és mondta, hogy vannak vizsgálatok, amelyeket nem mindig tud kiszámítani.

Szóval leültünk, nézi a hormonvizsgálat leletemet, és mondja, hogy nem tetszik neki a magas FSH és LH szintem. Elkezdett lovagolni a súlyomon, de könyörgöm, miért nem képes egy orvos sem megérteni, hogy nálam ez egyáltalán nem biztos, hogy hormon probléma, és főleg nem klimax. Nem tudom elmagyarázgatni nekik, hogy 1999 óta szedem a Paroxatot, aminek köszönhetően már az elején elkezdtem felszedni a kilókat. Egy év múlva már 80 kg felett voltam, tehát 10 kg rám ugrott. Aztán szépen lassan felmentem 90-re, és tavaly, amikor le kellett szoknom a dohányzásról, felszedtem még 5 kg-t. MOst pedig azért jött rám még 5, mert abbahagytam egy olyan gyógyszert, ami a dopamin szintet zavarta össze nálam. Belefáradtam abba, hogy állandóan magyarázom a súlyomat, és nem képesek megérteni. Mindegy...

Szóval felfeküdtem az ágyra, és megvizsgált uh-val. De megint csak nem találta a petefészkeimet, egyiket sem. Én ezt egyszerűen nem értem. Az előző doki azt írta a papíromra, hogy szabadon, jól látható. Ez meg másodszor nézi, és nem találja. Akkor mi van most??? Minden esetre szépen összerakta a képet: nem lát petefészket, túlsúlyos vagyok, akkor valószínű, hogy kimerültek a petefészkek. Persze lehet, hogy még csak kimerülő félben van, vagy lehet az is, hogy nem kimerült, hanem csak ellustultak a több éves fogamzásgátlástól. De láttam rajta, hogy ő inkább arra gondol, hogy korai petefészek kimerülésem van. És hát ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor anyu is ennyi idős volt, és a keresztanyám is. És anyukám azt mondja, hogy a nagymamám is. Szóval akkor lehet...

A doki felírt Norcolutot - már az elején ez kellett volna, én mondtam. 7 napig kell szednem, aztán meg fog jönni. Azt akarta, hogy a mensi 3. napján  csináljunk még egy hormonvizsgálatot, tehát menjek vérvételre. Abból állítólag kiderül, hogy mi van. Hát nem tudom... Nagyon kiborultam. Sírtam, szomorú voltam, már a páromon is láttam, hogy elérzékenyül. Nem akarja ő sem, hogy ne természetes úton jöjjön össze, azt meg pláne nem, hogy idegen nő petéjéből. A végén abban maradtunk, hogy nem engedjük elvenni magunktól a reményt. Nem megyünk vissza a vérvételre, hanem ha megjön, akkor elkezdem szedni a barátcserje kapszulát, meg a többi gyógynövényes cuccot, amit a fórumos lányok is szednek és ajánlottak. Aztán meglátjuk... A pozitív hozzáállás és a remény talán sok mindenre képes...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.